á table!

Az én cukrászszerelmem egy croisant-nal kezdődött. Próbálkoztam én otthon, de sosem lett az igazi. Szerencsére van nekem egy nővérkém, aki ismeri Budapest valamennyi eldugott, de annál klasszabb zegzugait. Ő mutatta meg az egyik kedvenc helyem, ahol nem csak croissant-t, de isteni francia süteményeket és péksüteményeket is lehet kapni. A hely neve: á table!

Szóval hirtelen döntést követően Márti barátnőmmel nyakunkba vettük az Arany János utcát, és addig mentünk, míg meg nem találtuk az üzletet. Már majdnem feladtam, amikor ott termett előttünk az aprócska, de annál barátságosabb cukrászda. A pultban szerény sütiválaszték fogadott, talán három vagy négy fajta, de egytől egyik kiválóan néztek ki. Ott voltak viszont a nagy kedvenceim, a különböző ízű croissant-ok: mandulás meg pisztáciás. Mivel azokat már kóstoltam, ezúttal a sütikkel szemeztem. Végül is egy kávés ecleir mellett döntöttem, Márti pedig a klasszikus francia mille feuille-t kóstolta meg. Az ecleir tölteléke kellően kávés volt, a tetején pedig éppen elég vékony volt a fondantcsík, hogy engem se zavarjon, aki utálja a fondant. A krémből jutott minden falatra, a mérete is megfelelt. Finom volt, emlékezetesnek viszont nem mondanám. A Márti mille feuille-je engem is csábított, úgyhogy megkóstoltam. A sárgakrém érezhetően jó alapanyagokból készült, nagyon intenzív aromákkal, és merem állítani, hogy igazi vaníliarúddal. Viszont nagyon zsíros volt, nem egy könnyű nyári falat. A lapok finoman roppantak, nem lágyultak el. Ha valaki azonban szépen akarta volna enni, nagy gyakorlatra lett volna szüksége, ugyanis minden falatnál rétegeire csúszott az amúgy esztétikusan összeállított sütemény.

Kiélveztük a sütizésünk minden pillanatát, összes ujjunkat megnyaltuk, magunkba szívtuk a francia pékség illatát és szép emlékekkel kisétáltunk a visszatérés reményében. Akkor biztos, hogy ismét a jól bevált croissant-jaimat választom. Ajánlom, hogy ti is tegyetek így.

Országtorták

Hosszú volt a nyár. Persze, csak a sütitúrám kényszer-szüneteltetése szempontjából. Éppen ezért már nagyon készültem vissza Budapestre, hogy kipróbálhassam az időközben megválasztott országtortát. Így amikor augusztus végén eljött az egyetemi beiratkozás napja, én már csak az Őrség Zöld Aranyára tudtam gondolni, na meg a cukormentes országtortára, az Áfonya Hercegnőre.

De hogy ne egyedül menjek, magammal vittem Borit is. Csatlakozott hozzánk Dorka és Márti, két barátnőnk. Az országtortáról azt kell tudni, hogy a piskótája tökmagolajjal készül, tartalmaz egy tökmagropogóst, és a tetejét is egy tögmagos glazing borítja. Szóval nem csoda, ha az ember elcsodálkozik amint meghallja, hogy tögmagos sütit akarunk megenni. Én is furcsán néztem rá, gondolkodtam, vajon megkóstoljam, ne kóstoljam, de végül csak megkóstoltam. És nagyon finom volt. Borival ketten kértünk egy Őrség Zöld Aranyát és egy Áfonya Hercegnőt. A cukormentes torta joghurtmousse-ból és erdei-gyümölcsös töltelékből áll, az alja pedig egy linzer szerű tészta. Nekem kinézetre ez sokkal jobban tetszett, nagyobb bizalommal fordultam feléje, de nagyot csalódtam. Életem legrosszabb tortájának azért nem mondanám, mivel se íze, se bűze nem volt. Erről beszélni sem nagyon érdemes. Hamar tovább is passzoltam Borinak. Visszatértem az országtortára, és minden egyes falat feledtette az előző rossz élményemet. A piskóta puha és szaftos volt, a ropogós rész kellemesen roppant, a málnazselé savanykássága pedig kiegészítette a fehércsokimousse édességét. És nem csak nekem ízlett, hanem mindenki másnak is.

Viszont most, hogy lejárt a szezonja, a nagy országtorta őrület, én is kipróbáltam az elkészítését. Nagyon macerás volt. Minden egyes komponensét külön elkészíteni sok időt igényelt, de az összeállítása is külön stresszfaktor. Otthon nem kezdenék hozzá, csak ha nem tudom megfékezni a kíváncsiságomat. Ha nagyon kívánom, inkább kifizetek érte egy elég nagy összeget. Addig is sütögetek, kóstolgatok egyéb finomságokat, és tervezgetem a következő úti célomat.

Süti Éden megálló

Itthon vagyok Sepsiszentgyörgyön. Most nem nyüzsögnek a cukrászdák körülöttem. A túrámat viszont nem akarom szüneteltetni, így amikor meghallottam, hogy az egyik közeli városkában, Kézdivásárhelyen cukrászda nyílt, rögtön kíváncsi lettem. Apa egyik nap hozott is három szelet tortát kóstolóba a Süti Édenből.

A múlt hétvégén Gyimesben kirándultunk a családdal és barátokkal. Haza fele épp útba esett Kézdivásárhely, ezért kirándulásunkat megkoronázva betértünk valami finomra a Süti Édenbe. Borit persze most sem hagytam otthon. A cukrászda egy szépen felújított régi épületben van, az udvarán pedig az asztalok szigetszerűen elrendezve várják a vendégeket. Mi sokan voltunk, sokfélét kóstoltunk. Fagyit is árulnak, de az nem saját készítésű, ezért szóba sem jöhetett. Tovább a sütis pulthoz. Elég érdekesen néztek ki a sütik. Kicsit dőledeztek, kicsit egyenletlenek voltak, de legalább látszott, hogy igaziak.

Én egy csokis pohárdesszertet kértem, amit ők desszert pohárnak neveztek. De miért? Az ízével viszont nem volt gond. Egy málnás öntettel kezdtek, rajta csokis piskóta, ez fehér csoki és fekete csoki krémmel leöntve. friss eperrel és csokidísszel tálalták. Bori baklávás cheescake-et választott. Becsapás volt. Finomnak finom, de egyrészt nem baklávás volt, hanem szárított gyümölcsös, és nem sajtból készült, hanem túróból. Akkor már nevezhették volna túrótortának, és minden oké lenne. Egy másik tortaszeletet fehér csokis mousse tortának kereszteltek, az alsó piskótaréteget azonban ebben is csak egy nagyon vékony fehér csoki mousse követett, a sütemény legnagyobb részét a tejszínhab tette ki. Azért ízlett, de névválasztás terén van, hová fejlődniük. A francia krémes tetejét nem fondant, hanem karamell borította, de így is jól nézett ki. Az ötödik süteményt ketten is választották, a nevére sajnos nem emlékszem. Mindenesetre nagyon hagyományos, csokis és tejszínhabos volt. Nekem a stílusa miatt nem jött be, de mások biztosan szeretik.

Összegezve nem ez volt életem legjobb sütiélménye, de ha nagyon édességhiányban szenvednék, talán vissza mennék. Viszont akkor sok pénzzel a zsebemben, mivel extrém drágák. Nem is értem, hogyan bírja meg egy ilyen kisváros ezt a drága cukrászdát. Egy szelet torta körülbelül tíz lejbe kerül. Kaptunk viszont egy tál friss epret ajándékba. Ja, egy dolgot még meg kell jegyeznem. A Facebook-oldalukon olyan képek vannak, amelyeknek semmi közük hozzájuk: nem ők készítették, nem is ők fotózták, mégis sajátjukként reklámozzák.

Harmadik állomás

Mentünk, mentünk, és meg is érkeztünk. Na de kivel? És hova? Az Édességlabort vettük célba, kivel mással, mint Borival. Nagyon felcsigázták a fantáziámat a Túrós csusza desszertjükkel, muszáj volt kipróbálnom.

Ez a kis labor a Nyugati pályaudvartól néhány percnyi sétára található. Elég könnyen megközelíthető. Üzletük olyannyira pici, hogy csupán pár ember fér el benne. Választhattunk: az ablak párkánya tele párnákkal vagy négy bárszék. Sütijeik számai is korlátozott, ám annál változatosabbak, különlegesebbek, meghökkentőbbek.

Én is többször átgondoltam, vajon biztos vagyok abban, hogy a Túrós csusza desszert ízleni fog? Megéri a rizikót, hogy otthagyom esetleg a tányéron, bár sok pénzt fizettem érte? Végül kikértem, leültem, és nekiláttam. Három rétegből állt, a tetején egy bacondarabkával. Az alsó piskótalapon ropogós réteg fekszik, ezt követi egy túró mousse, majd tetején a bacon. A ropogós rész karamellizált mandulát, bacont és csokoládét tartalmaz. Ízeiben jól harmonizál a savanykás túróval, illata azonban erőteljes baconszagot áraszt. A tetején díszelgő bacon viszont túl soknak bizonyult, elvette a desszert édes jellegét. Szerencsére ez csak egy falat volt. A másik süti már jobb választás volt, Bori bodza-gyömbér-feketeribizli desszertet evett. Alul piskóta, ezen egy feketeribizli-zselé, rétegezve fekete ribizli ízesítésű piskótával, amire bodza-gyömbér mousse-t púpoztak. Végül díszként kandírozott gyömbér és mousse gömböcskék kerültek a tetejére. Könnyű, nyárias desszert. A vevők abszolút kedvence mégiscsak a Túrós csusza desszert. Ott jártunk alatt egy hölgy "csupán" két darabot fogyasztott el egyedül. És ki tudja, hány ilyen vendég fordul meg picinyke üzletükben?

Egy újabb ízélménnyel gyarapodva indultunk utunknak azon gondolkodva, hogy mi is legyen a következő állomásunk. Ötleteket szívesen fogadok, véleményeteket is örömmel várom. Addig is, jó olvasgatást! :-)

Második megálló

Megérkeztem következő úticélomhoz, a Naspolya Nassoldába. Ismét Borival jöttem. Végzett a vizsgáival, ezt meg kell ünnepelni! Na nem mintha véletlenül tértünk volna be ide. Szerintem senki nem téved erre csak úgy. Szóval, nemrég a Gourmet fesztiválra látogattam, ott találkoztam a Naspolya Nassolda névvel először. Vegán, paleo, gluténmentes, tojásmentes, mindenmentes, bla-bla-bla. Nekem ezekre nincs szükségem, gondoltam magamban. De ha már itt vagyok és ők is itt vannak, és nekem ingyen kóstolót akarnak adni, én nem ellenkezem.

Leültem, meghallgattam, megkóstoltam. És nagyon tetszett. Mind amit mondtak, mind amit adtak. Reggeli granola müzlijükből saját készítésű mandulatejjel kínáltak kóstolót gojibogyóval a tetején. Szuper egészségesen hangzik, nem? Az a két falatnyi kóstoló egyből levett a lábamról, el is határoztam, hogy én megkeresem őket. Egyedül nem szeretek sem menni sem enni, ezért társat kerestem magam mellé. Bori mindig meggyőzhető. :P

Nem reggeliztem, készültem az alkalomra. Tudtuk hova megyünk, mégsem volt túl könnyű megtalálni. Rögtön a Desszert.Neked mellett. Ha valakinek így könnyebb. :P Volt ott sok-sok vegán desszert, körül is néztem, de azért mikor megkérdezték mit kérek tudtam a választ. Almás gojibogyós granolát mandula tejjel. Lehetett volna narancslével is, de én azt valahogy nem tudnám elképzelni. Mondták üljünk le, mindjárt hozzák. Ajándék kávé is járt a reggelink mellé. Megjegyezném igencsak borsos áron. Első falat isteni, második falat mennyei. A harmadikat már nem tudnám fokozni. Kész gasztronómiai élmény volt. Akármennyibe is kerüljön, én vissza megyek. A granolára, ami darált mandula, szárított csíra és még nem is tudom minek a keveréke, mandulatejet öntöttek úgy, hogy félig ellepje. Ennek a tetejét friss almakockák és gojibogyó darabok díszítették, a ropogósságát pedig a szárított csíraszemek és mandula szeletek adták. Amikor már egy ideje ettem, a tejet gyorabban fogyasztva, mint a sűrűjét, az aljában egy pépes egyveleg képződött, ami nekem kifejezett bejött. Mindenképp jól laktam vele, nagyon tápláló és egészséges reggeliben volt részem. Feltöltődve energiával szívesen kipróbáltam volna az üzletben felszerelt farönkből készült hintát, de sajnos túl nagy népszerűségnek örvendett, így ez következő alkalomra maradt.

Kifelé menet ismét elolvashattuk a tej-, tojás-, cukor-, liszt-, GMO-mentes feliratot csak, hogy megnyugodhasson a lelkiismeretünk. Így boldogan indultunk edzeni az egészséges életmód jegyében. :P Következőkor azért nem leszünk ilyen ön- és céltudatosak, ismét a cukor világába térünk vissza. Addig is csorgatjuk a nyálunkat, és készülünk az újjabb bevetésre.

Első megálló

Május vége, süt a nap, sok az időm. Mit is csinálhatnék? Felhívom a nővérem, aki éppen a The Donut Library-be készül végre megenni egy finom fánkot a barátnőjével, Dórival. Persze, hogy velük tartok, nekem is kell egy süti! A Jászai Mari tér közelében, a Pozsonyi úton lévő fánkozóba megyünk. Már jártam egyszer ott, de be kell vallanom, én nem vagyok oda a fánkokért. Azért még egy próbát megér.

Beléptünk az üzletbe, és egészen pontosan 24 féle fánk ugrott elénk. Lehet ilyenkor választani? Szerintem nem nagyon, de végül is egy pisztáciás fánk került a tányéromra. Bori egy Berry bomb nevű fánkot, Dóri pedig egy áfonyás fánkot választott. Az enyém lyukas közepű volt, ami már-már diétásnak nevezhető a két másik, töltött fánkhoz képest. Egyszerre vetettük rájuk magunkat, de rögtön megkínáltuk egymást. Egy harapás innen, egy harapás onnan, és máris megvan a jól kiforrott véleményem. Kérdezz csak bátran. :P

Kezdjük a pisztáciással. Nem nagyon volt pisztáciás. Igaz, hogy még pisztáciadarabok is voltak rajta, de a máz inkább volt marcipán ízű. Ez sajnos nem jött be. A következő a Berry bomb volt. A tetején lévő rózsaszín mázat fincsi kis savanykás szórással díszítették, a krémje pedig joghurt állagával elég jónak bizonyult. Összességében nekem ez ízlett a legjobban. A harmadik nézett ki a legfánkosabban a rózsaszín cukormázzal és a színes cukorkaszórással a tetején. Én egy lekvár szerű tölteléket vártam, de ez is krémes volt, és hasonlított az előzőre. Miután eltűntettük őket, nagyon jól esett volna még egy, kettő vagy akárhány fánk, de nem lehet azért mindent egy ilyen kis gyomorba. Így hát maradt a nézelődés. Volt Monster fánk, ami egyáltalán nem volt ijesztő, sőt, nagyon aranyosan nézett ki, M&M fánk, eper formájú epres fánk, nutellás, hagyományos fahéjas szilvalekváros fánk és még sorolhatnám. Szóval bárki, aki arra jár, biztosan talál egy neki tetsző finomságot. Muszáj megjegyeznem, hogy aki kávét iszik, a szívószáljára kap egy mini fánkot is! Legközelebb biztosan én is kávét fogok kérni. :D

Ekkor döntöttem úgy, hogy egy-egy ilyen alkalom, cukrászdalátogatás megér egy blogbejegyzést. Következő úti célom a Naspolya Nassolda, a mindenmentes finomságok kuckója. Csakis az egészség jegyében!